2014. július 9.

Harmadik

Jó reggelt Drága Olvasóim és idetévedő látogatók!:) Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog! Véleményeket leírni, pipálni, feliratkozni még mindig ér!:)xx

Ezenkívül köszönöm +1 rendszeres olvasót, és az előző részhez a pipákat, kommentet! Nagyon hálás vagyok minden egyes szóért!:)xx

Millió puszi, Essie


A nyitott ablakon befúj a szél, összerezzenek a fuvallatra. A szívem hevesebben ver, amikor két kar szorosabban húz magához, de azonnal meg is nyugszom, amikor rájövök, kihez tartozik. Meztelen mellkasára apró köröket rajzolok, kezem alatt érzem szívének dobbanásait, mely minden eltelt másodperc után egyre hevesebb. Puha bőrének érintése mosolyt csal az arcomra, folytatva mozdulataimat nézek fel gyönyörű arcára. Szemei csukva vannak, szempillái megrebegnek, ajkai enyhén elváltak, halkan szuszog. Fürtjei szanaszét állnak, felkönyökölök, hogy hátratúrhassam arcából, de hirtelen megremegek, amikor mély nyögés szakad fel torkából. Meglepetten pirulok el, lábaimat kigubancolom övéi közül, elszégyellve hajtom le a fejem, amikor rájövök, combommal ágyékát súroltam.
- Ne! – mormolja, szemeit pislogva nyitja ki, egy pillanat alatt húz vissza magához, mielőtt kiszállhatnék az ágyból. Álmosan rám mosolyog, viszont én képtelen vagyok rá nézni. Mióta lehet fent?
- S-sajnálom – dadogom, lehunyom szemeimet. Nem sokáig tudok ellenállni, hiszen állam alá nyúl, kényszerít, hogy figyeljek rá. Barna íriszeim találkoznak az ő gyönyörű zöldjével.
- Nyugodj meg! Csak nem számítottam rá – kellemetlenül érint a téma, ölelésébe húz. – Viszont többet ilyet ne csinálj, mert nem tudok uralkodni magamon – kuncog fel, viszont én cseppet sem találom viccesnek, majd ő is elkomorul, amikor rájön mit mondott. – Bocsánat! Nem úgy értettem. É-én nem lennék képes olyanra rávenni téged, amit te nem akarsz – suttogta, szemeiből őszinteség áradt, tudtam, hogy igazat mond. – Annyira gyűlölöm, amit veled művel – hozza fel újra a témát, amit legszívesebben életem végéig hanyagolnék. – Pedig meg tudnám mutatni, mennyire jó lehet mindez. Élveznéd. Bármit meg tudnék adni neked – szívem hevesebben ver, minden szava után lágy csókot lehel bőrömet csúfító sebeimre. – Semmi fájdalom nem lenne. Úgy csinálnám, hogy neked jó legyen…
- Hazz – szakítom félbe, hangom megcsuklik, képtelen vagyok tovább hallgatni.
- Csak csókolj meg, kérlek! Semmi mást nem kérek, csak csókolj meg! – testem felforrósodik, karjaim elernyednek, hirtelen ülök fel, Harry követi mozdulataimat. Az ágytámlának dől, szemeivel magabiztosan néz rám, várakozóan elhallgat. Sosem kért tőlem ilyet, én pedig úgy érzem, nem is tudom teljesíteni. Bármennyire is szeretem, és Tony bármennyire is megérdemelné, ő nem a barátom.
- Ennyire könnyűvérűnek tartasz? – szánalmas lehetek, amiért egy csókért fennakadok, hiszen történt már sokkal rosszabb is velem.
- Nem, nem – tiltakozik hevesen, ujjai enyéimet kutatják, és amint megtalálja, gyengéden összefűzi őket, hüvelykujjával bőrömet masszírozza. – Megőrjít a tudat, hogy ő hozzád érhet, én pedig nem. Csak egy nyamvadt csókot kérek, az istenit! – kel ki magából, szorosan hunyom le a szemem, nem bírom elviselni a dühös arckifejezését. Kirántom a kezem az övéből, mielőtt újra hozzám érhetne, már az ágy végében ülök. Percekig néma csend telepszik közénk, majd érzem, ahogyan a mellettem lévő hely besüpped.
- Tudom, hogy azt hiszed, csak játszom veled, de ez nem így van Hazz! – nézek szemeibe. – É-én tényleg mindennél jobban szeretlek, hiszen miattad lehetek itt, nélküled már rég feladtam volna, talán már egy másik világban lennék…
- Ne mondj ilyet, kérlek! – vág közbe, de én folytatom a vallomásom. Muszáj megtudnia, amit már régóta készülök neki elmondani.
- Bármennyire is szeretnék veled lenni, nem megy. Látom, hogy másképp nézel rám, minden Tonyval töltött nap után.
- Ne mondj butaságokat! – mondja gyengéden, közelebb csúszik hozzám, térdeink összeérnek, ujjait ismét összekulcsolja az enyémmel, mosolyogva néz rám. – Tudom, hogy ha tehetnéd, nem ez lenne a felállás. Nem mondom, hogy nincs választásod, de elfogadom a döntésed. Nem vagy amiatt ribanc, és semmi egyéb. Tudom, hogy kényszerből teszed, de ez nem egészséges Cors. Én csak féltelek, és szeretnék minden törődést megadni neked, amit attól a rohadéktól nem kaphatsz meg. Csak nekem is nehéz, hiszen tizennyolc éves vagyok, bárhogy nézzük. Vannak szükségleteim, amiket más lányok teljesítenek – mormolja mély hangján.
- Hazz – szakítom félbe, fájó szívvel gondolok bele, hogy nem én vagyok az egyetlen lány az életében. De hogy is várhatnám, hogy ez bármikor megtörténjen? Tudja, hogy én nem adom meg neki azt, amire vágyik. Viszont szeretném azt gondolni, hogy egyedül én vagyok számára. Nem akarok másokról tudni. Egyszer az életben hagy ringassam magam hiú ábrándokba!
- Nem, ezt el akarom mondani. Tudom, hogy sok nővel volt, még mai napig van dolgom, de tudnod kell, hogy nem jelentenek semmit. Csupán kell valami, ami kielégít. Normális dolog, ha szex közben rád gondolok bárkivel is legyek? – röhög fel kínosan, arcomba pír szökik, gyűlölöm az ilyesfajta témákat.
- Légyszíves! Nem akarok erről tudni! – suttogom elfúlva.
- De ha bármikor megkérnél, én várnék rád, ameddig kell – szorítja meg ujjaimat, másik kezével végigsimít arcomon, halk sóhaj kíséretében nézek ragyogó íriszeibe.
- Nem kérlek rá, hogy változtass az életeden, csak ne előttem tedd a dolgaidat, rendben? – kérdezek rá, próbálom nem mutatni, mennyire fáj ezt kimondani.
- Sajnálom, nem beszélek róla többet – ígéri meg, majd elgondolkozva folytatja. – Ugye tudod, hogy bármikor elszökhetünk innen? Bármikor hajlandó vagyok hátrahagyni mindent. Csak mi ketten. Egyszerűen csak lelépnénk – hangjában cseppnyi könyörgés bújik meg.
- Ez nem ilyen egyszerű, tudod jól – suttogom.
- Csak te bonyolítod túl, Cors! – csattan fel, majd lehalkítja a hangját. – Az apám tudna segíteni. Már mindent elterveztem, egyszerűen csak igent kéne mondanod.
- Nem megy Hazz.
- Miért? – néz rám csalódottan, zöld szemeiben annyi érzelem tükröződik.
- Csak nem, oké? Nem tehetem ezt a szüleimmel.
- És ők megtehetik veled? Cors az Isten szerelmére, hiszen eladtak téged. Szerinted ez a szeretet? Hogy hagyják, hogy a lányuk egy kurva legyen? – csúszik ki a száján, visszavonni azonban már nem tudja. Szemeim megtelnek könnyekkel, durván taszítom el magamtól, amikor bocsánatkérések sora hagyja el a száját. Felpattanok mellőle, ujjai viszont még mindig az enyéimet tartják, nem enged el.
- Engedj el! – kérem halkan, karja lehull maga mellé, ezzel szabadon elengedve. Nem tudom, merre mehetnék, végső megoldásként a fürdőszobába sietek. A körte felizzik, fényt adva a helyiségnek, sírva csúszok le a fal mentén a hideg kőre, szaggatottan veszem a levegőt, a szívem összeszorul. Kurva – bármennyire is fáj ezt kimondani, muszáj egyetértenem vele. Bármennyire is el akarom magammal hitetni, hogy a szüleim szeretnek, ez távol áll a valóságtól, és ez a tény fáj a legjobban. Mindössze annyi szükségük van rám, hogy általam kapják meg a pénzt, amely nélkül nem tudnak élni. Ami sokkal fontosabb, mint az én életem. Annyira szeretném, ha egyszer én lennék valakinek a legfontosabb, aki mindenféle indok nélkül szeret. Hamis dolgokba ringatom magam, csakhogy ne törjek végleg össze. Megpróbálom elképzelni, hogy az életem normális, vannak barátaim, és szüleim, akik magam miatt szeretnek. De az életem szar, örök szenvedésre vagyok ítélve. Az ajtó nyikorogva nyílik ki, behunyom szemeimet, felhúzott térdeimet átkarolom, s lehajtom fejemet.
- Bár ne mentettél volna meg azon az éjszakán. Akkor mostanra már halott lehetnék, és nem kéne velem foglalkoznod! – motyogom szipogva, próbálok mélyeket lélegezni, zokogásom viszont egyre inkább felerősödik, ahogy megérzem illatát magam körül. Hátát a falnak támasztja mellettem, az ölébe húz, erős karjai biztonságot nyújtanak. Mélyen szívja be illatomat, rekedt hangja, amivel beszél hozzám megnyugtat, haragom pillanatok alatt elszáll, nyakamra apró csókokat hint, kézfejemre köröket rajzol. Noha néha megbánt, ő az egyetlen ember, akinek érzem a szeretetét, és akire szükségem van. Hiszen a jelenléte színt visz az én szürke életembe. Ő az én szerelmem, a barátom, a társam, a szívem másik fele. Ő az én őrangyalom!
- Ne mondj ilyet! Tudod, hogy nem úgy gondoltam, és ezt már elmondtam. Csak dühös voltam, és kicsúszott a kurva életbe is! – sóhajtja, arcomat mellkasába fúrom, a közelsége olyan érzéseket vált ki, melyet mindig is szerettem.
- Miért nem érdemlem meg a boldogságot? – kérdésem akaratlanul hagyja el a számat.
- Megérdemled. Mindenki megérdemli – hint lágy csókot homlokomra. – Meg fogom adni neked. Mindent meg fogok tenni, hogy boldog legyél, bármibe is kerül.
- Köszönöm, hogy vagy nekem – suttogom, rá emelem tekintetem, ujjával az utolsó könnycseppjeimet letörli. Némán kommunikálunk, íriszei ajkaimra vándorolnak, és itt a pillanat. A pillanat, amivel tartozom neki. – Csókolj meg – motyogom, szemeimet lehunyom, várom, hogy ajkai az enyémhez érjenek, mindhiába. Zavartan nyitom ki szemeimet, látom, ahogy megrázza fejét, egy pillanatra becsukja szemeit, majd összefűzött ujjainkat magunk közé emeli, és mindegyik ujjpercemre rányomja ajkait.
- Nem foglak megcsókolni addig, amíg kötelességednek érzed.
- Nem értelek. Az elő… - tekintetével elhallgattat, szótlanul várom magyarázatát.
- Az előbb hibáztam. Látom rajtad, hogy össze vagy zavarodva, és hidd el, nekem sem könnyebb. Ma volt az utolsó alkalom, hogy szóvá tettem, rendben? Felejtsük el – halványan bólintok, bár régen elvesztettem a fonalat. Fel nem tett kérdéseimmel küszködve bújok vissza mellkasához, s várom, hogy lecsendesedjen mindkettőnkben a vihar, ami ennyire összekuszált mindent. Egyetlen egy dologban voltam biztos: nélküle nem tudnám folytatni ezt a sorstalan életet.

6 megjegyzés:

  1. Istenem mennyire csodálatos lett! Sajnos, csak most tudtam az előzőt is elolvasni, de azt is kipipáltam, és nagyon tetszett. Jó látni, hogy Harry itt a jó fiú -vagyis remélem- szerepében van, és valaki teljesen más alakítja a rosszat, aki bántja drága főhősnőnket Cora -t. Tetszik, ahogy a szavakat használod, bámulatos! Tényleg, és választékos.
    Várom a következőt,
    puszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik darling! Nos, igen, mondhatni ő a jófiú, a kis védelmező angyalom.:) Megtisztelsz, hogy ezt mondod, eszméletlenül kedves vagy, annyira jól esik ezt látni.:) Szombaton hozom, és gmail-en írok!:)xx

      Törlés
  2. Szia!
    Jo en egy bogo gep vagyok :'(
    ez annyira szomoru :'( de Harry a jo legalabb benne :)
    ENn ,egertem Crost....majdnem en is ilyen helyzetbe kerultem :'( ... egyszer,ezert megertem.
    ez a resz iszonyatosan felzaklatott. :'(
    regi sebeket ebresztett fel bennem,ami miatt meg mindig zokogok :'(
    Maga a fejezet csodas lett,hihetetlenul irsz es fogalmazod meg ezt az egesz tortenetet! Egyzseruen csodas!
    most sajnos nem tudok neveto smileyt kuldeni :'(
    Ugyes vagy,gratulalok
    puszi Domi ♥♥

    VálaszTörlés
  3. Nagyon sajnálom...:( esetleg akarsz róla beszélni? ha igen, nyugodtan írj rám, oldalt a modulsávban megtalálható az elérhetőségem..:)

    VálaszTörlés
  4. Annyira elképeztő ez a blog !! *-* hihetettlen imadom <3

    VálaszTörlés