Kedves Olvasóim!:) Újabb szombat, újabb rész! Remélem tetszeni fog! Nem fogok rizsázni, mindössze szeretném megköszönni a +1 rendszeres olvasót, az előző részhez a pipákat és a kommenteket! Fantasztikusak vagytok! Feliratkozni, pár szót írni, pipálni még mindig szabad! Jó olvasást!:)xx
*Visszaemlékezés*
2 évvel ezelőtt
Furcsa zaj üti meg a fülemet, a
könyvemet félretéve az ablak felé rohanok. A nyári nap fénye hirtelen vakítja
el szemeit, néhányat pislogok, mielőtt lenézek. Teherautók sorakoznak a
mellettünk lévő ház előtt, összeráncolom a szemöldököm, amikor a feliratokra
pillantok. KÖLTÖZTETŐK – áll nagy betűvel rajtuk, egy-egy telefonszámmal a szó
után. Elmosolyodom, hiszen olyan régóta üresen állt a ház, örültem, hogy
mostantól nem lesz olyan kísérteties, kihalt az udvar, bármennyiszer kinézek az
ablakon. Titkon reménykedek, hogy nem egy idős házaspár vette, akik nyugalmat
szeretnének, sokkal inkább egy fiatal pár, akik pár kisgyerekkel érkeznek.
Kiskoromtól kezdve imádom a gyerekzajt, a vidám nevetésük mindig mosolyt csal
arcomra, mosolyuk megmelengeti szívemet. Ám amikor egy fekete autó beparkol a
garázs elé, minden elképzelésem romba dől. Először egy középkorú férfi száll
ki, aki visszahajol egy pillanatra a kocsiba, majd sóhajtva elhúzódik.
Körülnéz, int egyet az előttünk lévő ház tulajdonosának – aki ugyanolyan kíváncsisággal
nézi a történéseket, mint én –, majd megfordul, és mosolyogva lép át a
verandán. Pár percig semmi érdekes nem történik, egyszerűen csak néhány
kiabálás hallatszik „Ez nem jó”, „Óvatosabban, törékeny”, és hasonló
megszólalások, ami miatt kénytelen vagyok lekönyökölni, és unatkozva várni a
folytatást. Visszamehetnék az ágyba, ismét elővehetném a könyvemet, és
olvashatnám tovább a következő fejezetet, mégsem megyek el az ablaktól,
egyszerűen valami itt tart. Mintha várnék valamire, vagy lenne valami, ami nem
enged innen szabadulni. Aztán megtörténik. A fekete autó anyósülés felőli
ajtaja kinyílik, s egy fiatal srác lép ki rajta. Dühös tekintetét egy
pillanatra megpillantom, míg hátat nem fordít nekem, s az embereket nézi, akik
a bútorokat pakolják le. Göndör hajába beletúr, bezárja maga mögött az ajtót, s
az autónak dől. Mintha megérezte volna, hogy valaki nézi, hirtelen felém kapja
a fejét, és már nincsen időm elbújni. Lebuktam.
Dühös tekintete hirtelen vált át meglepődöttbe, majd kajánul elvigyorodik, és
felém int ugyanúgy, mint pár perccel ezelőtt az apja a szemben lévő
szomszédunknak. Gyönyörű zöld szemei csillognak, göndör haja a homlokába hull,
gödröcskéi annyira fiatallá teszik arcát, elpirulok, ahogy rám néz. Tekintete
nem engedi el az enyémet, úgy vigyorog, mint egy tejbetök, mikor pedig rám
kacsint, nevetve rázom meg a fejem, s tenyerembe rejtem piros arcomat. Kiáltás
hallatszik, és a férfi ismét megjelenik az ajtóban. A fiúnak szól, hirtelen rá
emelem tekintetemet, de addigra ő már elfordult, s a férfi felé indul. A válla
felett visszanéz rám, kezemet felemelve intek neki, mire elvigyorodik, majd
eltűnik a faajtó mögött. Visszahúzom a függönyt, mosolyom még mindig levakarhatatlan,
amikor visszafekszem az ágyba, és kezembe veszem a könyvemet. Hiába próbálok a
sorokra koncentrálni, egyszerűen nem megy. A smaragdzöld íriszek beleolvadtak a
gondolataimba, és már nem tudom őket kizárni. Talán nem is akarom.
Loreen, a bejárónőnk, egyben
szakácsunk tálalta a vacsorát. Nem öreg, de fiatalnak sem mondható. A negyvenes
évei körül járhat, nem sokat beszél, így nem is tudhatok róla sok mindent azon
kívül, hogy van egy gyereke, aki zongorista, és egy férje. Soha nem nyílt meg,
és egy idő után elvesztette az érdeklődésemet az élete felől. Apa az
asztalfőhöz ül, míg anya vele szemben foglal helyet.
- Mrs Freese. Feltálaltam a
vacsorát, szóval ahogy megbeszéltük, szeretnék elmenni a fiam koncertjére –
szól anyának, aki csak bólint, majd elmosolyodik.
- Persze Kedvesem, menjen csak.
Sok sikert a fiának! – hízeleg, Loreen szélesen elmosolyodik, megköszöni, majd
illedelmesen elköszönve egyedül hagy minket. Felöltözik, az ajtó csapódik, apa
pedig abban a pillanatban megfogja a kanalat, hogy elkezdje az étkezést.
- Jó étvágyat! – motyogom, apáék
viszonozzák gesztusomat, azonban ismét beáll a síri csönd. Apa szürcsöl, anya a
lábával belerúg az asztalba, a csend idegesítő. A levest piszkálgatom, úgy
érzem, egy falat sem megy le a torkomon. Aztán eszembe jutnak a zöld íriszek,
és máris mosoly jelenik meg arcomon. Próbálom visszafogni, hogy szüleim ne
lássák, a levesbe mártom kanalam, kissé megfújom, amikor kiemelem, végül a
számba veszem. Halkan hümmögök, élvezem, ahogy a forróság végigcsúszik torkomon,
az íze isteni, Loreen ismét kitett magáért.
- Ki vette meg Mr Morgenék házát?
– csúszik ki hirtelen a számon, a levegő megfagy, apa leteszi evőeszközét a
kezéből.
- Nem beszélhetsz velük.
Megértetted? – tér rögtön a lényegre, fenyegető hangja megijeszt, félve
bólintok.
- Igen – felelem halkan, fejemet
lehajtom, mintha bármi rosszat tettem volna.
- Holnapra áthívtam Davidéket,
remélem nem probléma – tereli el a témát anya. – Antony is átjön – mosolyog
rám, kissé elpirulok.
A másnap szokatlanul gyorsan telik.
Reggel, amikor elindulok szokásos reggeli futásomra, egy új, rekedt hang üti
meg fülemet.
- Szia – köszön valaki, ijedten nézek körbe, szemeim
megállapodnak egy ismerős alakon, aki éjszaka álmaimban szerepelt. Rám
mosolyog, én pedig feszültté válok. „Nem
beszélhetsz velük” – jut eszembe édesapám szava, gyorsan elfordulok, és
továbbindulnék, ha egy erős kéz meg nem ragadja a csuklómat. – Hé! Hozzád
beszélek! – fordít magával szemben, akaratosan követeli, hogy szólaljak meg.
- Sajnálom! A szüleim megtiltották, hogy veled beszéljek –
mondom ki az igazságot, hangosan elneveti magát, mintha egy viccet meséltem
volna. Azonban amikor nem nevetek vele együtt, tekintete elkomorul, én pedig,
mielőtt megszólalhatna, kirántom csuklómat kezei közül, majd eszeveszett
rohanásba kezdek. A vállam fölött visszapillantok rá, értetlenül néz, tekintete
elárulja, hogy mérges. Gyorsan
elfordulok, képtelen vagyok szembenézni csalódott szemeivel. Érzem, ez az
utolsó, hogy valaha is hozzám szól, és emiatt furcsa szorítást érzek
mellkasába. Órák múlva érek csak haza. Izzadtan, feszülten, szomorúan. A
történtek kihatottak a hangulatomra, az ajtó hangos csattanással záródik be
mögöttem jelezve, megjöttem. Senki nem szól, hirtelen arra gondolok, hogy
mindenki elment, ám amikor bepillantok a nappaliba, meglátom Antony szőke
bozontját. Vigyorogva futok hozzá, s ő felkapva pörget meg a levegőbe. Átadja a
rózsát, amit elpirulva fogadok el.
- Semmi puszi, semmi? – nevet rám, kék szemei csillognak,
akaratlanul kezdem el összehasonlítani a szomszéd fiú zöldjével, kinek neve
számomra ismeretlen. Próbálom elfelejteni, számat Antonyéra nyomom, érzem,
ahogy nyelvével végignyalja felső, majd alsó ajkamat. Belemosolygok a csókba,
amikor elmélyíti azt, felkap ölébe, gyengéden fektet le a kanapéra.
- Shh – tolom el egy kicsit magamtól. – A szüleim.. –
aggódom, de Tony félbeszakít. Ujjait ráteszi számra, elvigyorodok.
- Nincsenek itthon. Mi pedig moziba megyünk. Rendben? –
kérdezett rá, nem tudtam nemet mondani.
- Csak lezuhanyzom, oké?
- mosolyogtam, bólintott, és egy csókot nyomva ajkaira a fürdőbe
siettem. Hirtelen úgy éreztem, minden tökéletes.
3 hónappal később
Karácsony szentestéje van. A szüleim szokás szerint
elutaztak, én pedig izgatottan vártam Tonyt a felhajtónál. A szomszéd ház
ajtaja kinyílt, és én megláttam a már jól ismert göndör fürtöket.
- Boldog Karácsonyt Harry! – motyogom elpirulva, furcsa
érzés kerít hatalmába, akárhányszor meglátom.
A gyomrom görcsbe rándul, és noha még csak nem is beszélünk, határozottan
érzem, hogy kivált belőlem valami olyan dolgot, ami miatt a szívem heves
dobogásba kezd. Nem válaszol, csalódott leszek, amiért szó nélkül bemegy a
házukba. A hó elkezd hullni, az ég korom sötét, az idő későre jár. Dideregve
várom, hogy Tony megérkezzen. Fél óra, talán egy óra is eltelik, amikor valaki
talpa alatt megroppan a hó. Mosolyogva nézek fel Tonyra, de az ő arcán nem
látom azt a szívmelengető kifejezést, amivel üdvözölni szokott. Hirtelen
felránt a hóból, a csuklómnál fogva húz be a házba. Kezemet fájdalmasan
szorítja, az ajtó mellett nekivág a falnak.
- T- Tony mit művelsz? – hangom remeg, félelem lesz úrrá
testemen, ahogy közelebb hajol, leheletéből érzem az alkohol bódító illatát. Nem válaszol, hevesen
tiltakozom, amikor lerántja rólam kabátom, és egyik kezével a kötött pulcsim
alá nyúl, míg másikkal kezeimet fogja le a fejem fölött. Soha sem érintett meg
így, össze vagyok zavarodva.
- Fejezd be! – kiáltom, egy könnycsepp csordul ki szememből.
Zokogok, ahogy kezével a farmer cipzárját babrálja, majd lehúzza rólam. Rám
vigyorog, amikor megérinti a belső combomat, kezét beljebb csúsztatja, ujjait
egyből rutinos mozdulatokkal használja. Nem tudom elhinni, mi történik, nem
tudom felfogni a dolgokat. Mi történt
egyik percről a másikra? Minden annyira gyorsan történik, és én csak egy
dologban vagyok biztos. Meg fog
erőszakolni.
Sírok. Nem tudok mást tenni, mint zokogni. A fal mellett
lecsúszok, könnyáztatta tekintettel nézem, ahogy Tony vigyorogva telefonál,
hogy a feladata teljesítve. Összeszedi cuccait, majd egyszerűen kilép a házból
se szó, se beszéd nélkül. Undorodom. Undorodom a világtól, az emberektől,
magamtól. Fáj mindenem, képtelen vagyok megmozdulni, úgy érzem, mintha megöltek
volna. Legalábbis a lelkemet biztosan. Kiszakítottak egy darabot belőlem, és
nem érzem azt, hogy nekem szükséges élnem. Hirtelen cselekszem, nem tudok
józanul gondolkodni. A pulcsimat egyszerű mozdulattal kapom magamra, míg a
nadrággal nem törődöm. Meg akarok halni
– ez az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, magam sem értem, miért, de
egyszerűen csak ez hajt. A halál. Az utca kissé kihalt, mindössze egy-egy autó
halad el rajta, de várok. Tudom, hogy ez lesz a legegyszerűbb. Csak kiállni, és
várni, hogy megtörténjen, aminek meg kell. Percekig állok az út szélén várva
arra, hogy valaki erre jöjjön. Szédülök, hányingerem van, érzem, hogy lázas
vagyok. Meztelen talpam teljesen átfagyott, lábaim remegnek. És ekkor
fényszórók jelennek meg. A kocsi gyorsan jön, mély levegőt veszek, és lelépek a
járdáról. Érzem a halál illatát, tudom, mi fog következni, és ez minden, amit
szeretnék. Véget akarok vetni az életemnek egyszer, s mindenkorra. Felkészültem,
és ekkor meghallom az autó fékcsikorgását, de tudom, hogy már késő. Várnám,
hogy a kocsi hozzámérjen, ehelyett két erős kar kulcsolódik körém, és magával
ránt. Izmos testre esek, szorosan lehunyom a szemem.
- Őrült! – kiáltják többen, én azonban nem tudok rájuk
figyelni. Pislogva nyitom ki a szemem, a halovány fények ellenére is látom, ki
lökött el.
- Mondd, te teljesen megőrültél? – mormolja, nem tudok
válaszolni, csak bámulok zöld íriszeibe, majd újra feltör belőlem a zokogás. –
Shh. Nyugjod meg – simogatja a hátam, közelebb húz magához, és egyetlen szó
nélkül feláll velem a karjaiban. A házunk felé veszi az irányt, miközben szorosan
tart magához.
- Melyik a te szobád? – kérdezi, de választ nem kap.
Sóhajtva megy fel az emeleten, könnyes tekintettel nézek fel rá, és amikor
találkoznak íriszeink érzem. Azt hiszem érzem,
hogy ismét élek.
Ez nagyon jo resz lett..
VálaszTörlésde sajnalom szamomra felkavaro.. :'(
En megertem,hogy meg akart halni.. en is meg akartam...en is akartam hasonlot tenni,de sajnos nem tudtam mivel..hat bezarva voltam abban az idobe..en ugyanugy ezt ateltem es megertem az egeszet amiert tett...csak nalam senki nem volt aki segitsen..ez egyszeruen uristen...most megint feljott,ami le akart bennem lappadni az feljott :'(
Oedig hidd el csodalatosan leirod az,hogy en reagalom igy ra az nek a te hibad..az en hulyesegem :'( mindegy ns, huzom az agyadat tovabb,maradj meg ilyen jo irononek mint amilyen eddig is voltal.
puszi Domi ♥♥
Még egyszer sajnálom, és kívánom, hogy mihamarabb túljuss rajta:)xx
TörlésNe sajnald! :) mar egy szinttel jobb,mint ami volt eddig! :) olyan cuki vagy,hogy igy problasz vigasztalni.. :) es valamennyire megy is neked..jobban vagyok.csak ezek a reszek azert felkavarnak meg...
Törlésde mostanaban olyan hulye vagyok.
Kihagytam,hogy mennyire jol leirod ezt....pedig nem is eled at..nagyon ugyes vagy es valadztekos :) gratulalok en mar csak tudom.. :) puszoo ♥♥
DOMI ♡♡
Eszméletlen jo resz hihetetlen <3
VálaszTörlésörülök, hogy tetszik, nagyon aranyos vagy!:)xx
Törlés