2014. július 12.

Negyedik

Kedves Olvasóim!:) Újabb szombat, újabb rész! Remélem tetszeni fog! Nem fogok rizsázni, mindössze szeretném megköszönni a +1 rendszeres olvasót, az előző részhez a pipákat és a kommenteket! Fantasztikusak vagytok! Feliratkozni, pár szót írni, pipálni még mindig szabad! Jó olvasást!:)xx


*Visszaemlékezés*
2 évvel ezelőtt

Furcsa zaj üti meg a fülemet, a könyvemet félretéve az ablak felé rohanok. A nyári nap fénye hirtelen vakítja el szemeit, néhányat pislogok, mielőtt lenézek. Teherautók sorakoznak a mellettünk lévő ház előtt, összeráncolom a szemöldököm, amikor a feliratokra pillantok. KÖLTÖZTETŐK – áll nagy betűvel rajtuk, egy-egy telefonszámmal a szó után. Elmosolyodom, hiszen olyan régóta üresen állt a ház, örültem, hogy mostantól nem lesz olyan kísérteties, kihalt az udvar, bármennyiszer kinézek az ablakon. Titkon reménykedek, hogy nem egy idős házaspár vette, akik nyugalmat szeretnének, sokkal inkább egy fiatal pár, akik pár kisgyerekkel érkeznek. Kiskoromtól kezdve imádom a gyerekzajt, a vidám nevetésük mindig mosolyt csal arcomra, mosolyuk megmelengeti szívemet. Ám amikor egy fekete autó beparkol a garázs elé, minden elképzelésem romba dől. Először egy középkorú férfi száll ki, aki visszahajol egy pillanatra a kocsiba, majd sóhajtva elhúzódik. Körülnéz, int egyet az előttünk lévő ház tulajdonosának – aki ugyanolyan kíváncsisággal nézi a történéseket, mint én –, majd megfordul, és mosolyogva lép át a verandán. Pár percig semmi érdekes nem történik, egyszerűen csak néhány kiabálás hallatszik „Ez nem jó”, „Óvatosabban, törékeny”, és hasonló megszólalások, ami miatt kénytelen vagyok lekönyökölni, és unatkozva várni a folytatást. Visszamehetnék az ágyba, ismét elővehetném a könyvemet, és olvashatnám tovább a következő fejezetet, mégsem megyek el az ablaktól, egyszerűen valami itt tart. Mintha várnék valamire, vagy lenne valami, ami nem enged innen szabadulni. Aztán megtörténik. A fekete autó anyósülés felőli ajtaja kinyílik, s egy fiatal srác lép ki rajta. Dühös tekintetét egy pillanatra megpillantom, míg hátat nem fordít nekem, s az embereket nézi, akik a bútorokat pakolják le. Göndör hajába beletúr, bezárja maga mögött az ajtót, s az autónak dől. Mintha megérezte volna, hogy valaki nézi, hirtelen felém kapja a fejét, és már nincsen időm elbújni. Lebuktam. Dühös tekintete hirtelen vált át meglepődöttbe, majd kajánul elvigyorodik, és felém int ugyanúgy, mint pár perccel ezelőtt az apja a szemben lévő szomszédunknak. Gyönyörű zöld szemei csillognak, göndör haja a homlokába hull, gödröcskéi annyira fiatallá teszik arcát, elpirulok, ahogy rám néz. Tekintete nem engedi el az enyémet, úgy vigyorog, mint egy tejbetök, mikor pedig rám kacsint, nevetve rázom meg a fejem, s tenyerembe rejtem piros arcomat. Kiáltás hallatszik, és a férfi ismét megjelenik az ajtóban. A fiúnak szól, hirtelen rá emelem tekintetemet, de addigra ő már elfordult, s a férfi felé indul. A válla felett visszanéz rám, kezemet felemelve intek neki, mire elvigyorodik, majd eltűnik a faajtó mögött. Visszahúzom a függönyt, mosolyom még mindig levakarhatatlan, amikor visszafekszem az ágyba, és kezembe veszem a könyvemet. Hiába próbálok a sorokra koncentrálni, egyszerűen nem megy. A smaragdzöld íriszek beleolvadtak a gondolataimba, és már nem tudom őket kizárni. Talán nem is akarom.
Loreen, a bejárónőnk, egyben szakácsunk tálalta a vacsorát. Nem öreg, de fiatalnak sem mondható. A negyvenes évei körül járhat, nem sokat beszél, így nem is tudhatok róla sok mindent azon kívül, hogy van egy gyereke, aki zongorista, és egy férje. Soha nem nyílt meg, és egy idő után elvesztette az érdeklődésemet az élete felől. Apa az asztalfőhöz ül, míg anya vele szemben foglal helyet.
- Mrs Freese. Feltálaltam a vacsorát, szóval ahogy megbeszéltük, szeretnék elmenni a fiam koncertjére – szól anyának, aki csak bólint,  majd elmosolyodik.
- Persze Kedvesem, menjen csak. Sok sikert a fiának! – hízeleg, Loreen szélesen elmosolyodik, megköszöni, majd illedelmesen elköszönve egyedül hagy minket. Felöltözik, az ajtó csapódik, apa pedig abban a pillanatban megfogja a kanalat, hogy elkezdje az étkezést.
- Jó étvágyat! – motyogom, apáék viszonozzák gesztusomat, azonban ismét beáll a síri csönd. Apa szürcsöl, anya a lábával belerúg az asztalba, a csend idegesítő. A levest piszkálgatom, úgy érzem, egy falat sem megy le a torkomon. Aztán eszembe jutnak a zöld íriszek, és máris mosoly jelenik meg arcomon. Próbálom visszafogni, hogy szüleim ne lássák, a levesbe mártom kanalam, kissé megfújom, amikor kiemelem, végül a számba veszem. Halkan hümmögök, élvezem, ahogy a forróság végigcsúszik torkomon, az íze isteni, Loreen ismét kitett magáért.
- Ki vette meg Mr Morgenék házát? – csúszik ki hirtelen a számon, a levegő megfagy, apa leteszi evőeszközét a kezéből.
- Nem beszélhetsz velük. Megértetted? – tér rögtön a lényegre, fenyegető hangja megijeszt, félve bólintok.
- Igen – felelem halkan, fejemet lehajtom, mintha bármi rosszat tettem volna.
- Holnapra áthívtam Davidéket, remélem nem probléma – tereli el a témát anya. – Antony is átjön – mosolyog rám, kissé elpirulok.

A másnap szokatlanul gyorsan telik. Reggel, amikor elindulok szokásos reggeli futásomra, egy új, rekedt hang üti meg fülemet.
- Szia – köszön valaki, ijedten nézek körbe, szemeim megállapodnak egy ismerős alakon, aki éjszaka álmaimban szerepelt. Rám mosolyog, én pedig feszültté válok. „Nem beszélhetsz velük” – jut eszembe édesapám szava, gyorsan elfordulok, és továbbindulnék, ha egy erős kéz meg nem ragadja a csuklómat. – Hé! Hozzád beszélek! – fordít magával szemben, akaratosan követeli, hogy szólaljak meg.
- Sajnálom! A szüleim megtiltották, hogy veled beszéljek – mondom ki az igazságot, hangosan elneveti magát, mintha egy viccet meséltem volna. Azonban amikor nem nevetek vele együtt, tekintete elkomorul, én pedig, mielőtt megszólalhatna, kirántom csuklómat kezei közül, majd eszeveszett rohanásba kezdek. A vállam fölött visszapillantok rá, értetlenül néz, tekintete elárulja, hogy mérges.  Gyorsan elfordulok, képtelen vagyok szembenézni csalódott szemeivel. Érzem, ez az utolsó, hogy valaha is hozzám szól, és emiatt furcsa szorítást érzek mellkasába. Órák múlva érek csak haza. Izzadtan, feszülten, szomorúan. A történtek kihatottak a hangulatomra, az ajtó hangos csattanással záródik be mögöttem jelezve, megjöttem. Senki nem szól, hirtelen arra gondolok, hogy mindenki elment, ám amikor bepillantok a nappaliba, meglátom Antony szőke bozontját. Vigyorogva futok hozzá, s ő felkapva pörget meg a levegőbe. Átadja a rózsát, amit elpirulva fogadok el.
- Semmi puszi, semmi? – nevet rám, kék szemei csillognak, akaratlanul kezdem el összehasonlítani a szomszéd fiú zöldjével, kinek neve számomra ismeretlen. Próbálom elfelejteni, számat Antonyéra nyomom, érzem, ahogy nyelvével végignyalja felső, majd alsó ajkamat. Belemosolygok a csókba, amikor elmélyíti azt, felkap ölébe, gyengéden fektet le a kanapéra.
- Shh – tolom el egy kicsit magamtól. – A szüleim.. – aggódom, de Tony félbeszakít. Ujjait ráteszi számra, elvigyorodok.
- Nincsenek itthon. Mi pedig moziba megyünk. Rendben? – kérdezett rá, nem tudtam nemet mondani.
- Csak lezuhanyzom, oké?  - mosolyogtam, bólintott, és egy csókot nyomva ajkaira a fürdőbe siettem. Hirtelen úgy éreztem, minden tökéletes.

3 hónappal később

Karácsony szentestéje van. A szüleim szokás szerint elutaztak, én pedig izgatottan vártam Tonyt a felhajtónál. A szomszéd ház ajtaja kinyílt, és én megláttam a már jól ismert göndör fürtöket.
- Boldog Karácsonyt Harry! – motyogom elpirulva, furcsa érzés kerít hatalmába, akárhányszor meglátom.  A gyomrom görcsbe rándul, és noha még csak nem is beszélünk, határozottan érzem, hogy kivált belőlem valami olyan dolgot, ami miatt a szívem heves dobogásba kezd. Nem válaszol, csalódott leszek, amiért szó nélkül bemegy a házukba. A hó elkezd hullni, az ég korom sötét, az idő későre jár. Dideregve várom, hogy Tony megérkezzen. Fél óra, talán egy óra is eltelik, amikor valaki talpa alatt megroppan a hó. Mosolyogva nézek fel Tonyra, de az ő arcán nem látom azt a szívmelengető kifejezést, amivel üdvözölni szokott. Hirtelen felránt a hóból, a csuklómnál fogva húz be a házba. Kezemet fájdalmasan szorítja, az ajtó mellett nekivág a falnak.
- T- Tony mit művelsz? – hangom remeg, félelem lesz úrrá testemen, ahogy közelebb hajol, leheletéből érzem az alkohol bódító illatát. Nem válaszol, hevesen tiltakozom, amikor lerántja rólam kabátom, és egyik kezével a kötött pulcsim alá nyúl, míg másikkal kezeimet fogja le a fejem fölött. Soha sem érintett meg így, össze vagyok zavarodva.
- Fejezd be! – kiáltom, egy könnycsepp csordul ki szememből. Zokogok, ahogy kezével a farmer cipzárját babrálja, majd lehúzza rólam. Rám vigyorog, amikor megérinti a belső combomat, kezét beljebb csúsztatja, ujjait egyből rutinos mozdulatokkal használja. Nem tudom elhinni, mi történik, nem tudom felfogni a dolgokat. Mi történt egyik percről a másikra? Minden annyira gyorsan történik, és én csak egy dologban vagyok biztos. Meg fog erőszakolni.

Sírok. Nem tudok mást tenni, mint zokogni. A fal mellett lecsúszok, könnyáztatta tekintettel nézem, ahogy Tony vigyorogva telefonál, hogy a feladata teljesítve. Összeszedi cuccait, majd egyszerűen kilép a házból se szó, se beszéd nélkül. Undorodom. Undorodom a világtól, az emberektől, magamtól. Fáj mindenem, képtelen vagyok megmozdulni, úgy érzem, mintha megöltek volna. Legalábbis a lelkemet biztosan. Kiszakítottak egy darabot belőlem, és nem érzem azt, hogy nekem szükséges élnem. Hirtelen cselekszem, nem tudok józanul gondolkodni. A pulcsimat egyszerű mozdulattal kapom magamra, míg a nadrággal nem törődöm. Meg akarok halni – ez az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, magam sem értem, miért, de egyszerűen csak ez hajt. A halál. Az utca kissé kihalt, mindössze egy-egy autó halad el rajta, de várok. Tudom, hogy ez lesz a legegyszerűbb. Csak kiállni, és várni, hogy megtörténjen, aminek meg kell. Percekig állok az út szélén várva arra, hogy valaki erre jöjjön. Szédülök, hányingerem van, érzem, hogy lázas vagyok. Meztelen talpam teljesen átfagyott, lábaim remegnek. És ekkor fényszórók jelennek meg. A kocsi gyorsan jön, mély levegőt veszek, és lelépek a járdáról. Érzem a halál illatát, tudom, mi fog következni, és ez minden, amit szeretnék. Véget akarok vetni az életemnek egyszer, s mindenkorra. Felkészültem, és ekkor meghallom az autó fékcsikorgását, de tudom, hogy már késő. Várnám, hogy a kocsi hozzámérjen, ehelyett két erős kar kulcsolódik körém, és magával ránt. Izmos testre esek, szorosan lehunyom a szemem.
- Őrült! – kiáltják többen, én azonban nem tudok rájuk figyelni. Pislogva nyitom ki a szemem, a halovány fények ellenére is látom, ki lökött el.
- Mondd, te teljesen megőrültél? – mormolja, nem tudok válaszolni, csak bámulok zöld íriszeibe, majd újra feltör belőlem a zokogás. – Shh. Nyugjod meg – simogatja a hátam, közelebb húz magához, és egyetlen szó nélkül feláll velem a karjaiban. A házunk felé veszi az irányt, miközben szorosan tart magához.
- Melyik a te szobád? – kérdezi, de választ nem kap. Sóhajtva megy fel az emeleten, könnyes tekintettel nézek fel rá, és amikor találkoznak íriszeink érzem. Azt hiszem érzem, hogy ismét élek.

5 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jo resz lett..
    de sajnalom szamomra felkavaro.. :'(
    En megertem,hogy meg akart halni.. en is meg akartam...en is akartam hasonlot tenni,de sajnos nem tudtam mivel..hat bezarva voltam abban az idobe..en ugyanugy ezt ateltem es megertem az egeszet amiert tett...csak nalam senki nem volt aki segitsen..ez egyszeruen uristen...most megint feljott,ami le akart bennem lappadni az feljott :'(
    Oedig hidd el csodalatosan leirod az,hogy en reagalom igy ra az nek a te hibad..az en hulyesegem :'( mindegy ns, huzom az agyadat tovabb,maradj meg ilyen jo irononek mint amilyen eddig is voltal.
    puszi Domi ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még egyszer sajnálom, és kívánom, hogy mihamarabb túljuss rajta:)xx

      Törlés
    2. Ne sajnald! :) mar egy szinttel jobb,mint ami volt eddig! :) olyan cuki vagy,hogy igy problasz vigasztalni.. :) es valamennyire megy is neked..jobban vagyok.csak ezek a reszek azert felkavarnak meg...
      de mostanaban olyan hulye vagyok.
      Kihagytam,hogy mennyire jol leirod ezt....pedig nem is eled at..nagyon ugyes vagy es valadztekos :) gratulalok en mar csak tudom.. :) puszoo ♥♥
      DOMI ♡♡

      Törlés
  2. Eszméletlen jo resz hihetetlen <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy tetszik, nagyon aranyos vagy!:)xx

      Törlés