2014. november 16.

Tizenötödik

Halihó!:) Vasárnap délutánra meg is érkeztem az új résszel, ezzel kívánok kitartást a következő hétre!:) Különösebb hozzáfűznivalóm nincsen, és az időt sem szeretném húzni. Nagyon jó olvasást, remélem tetszeni fog!:)
Köszönöm a pipákat az előző részhez, a kommentet Kingának és Mirinek, ezenkívül a díjat Naomi-nak, amit a napokban mindenképpen ki fogok tenni!:)xx 

Millió puszi, Essie

Délutánra az ég ismét teljesen beborul, az iskola ajtaján kilépve megcsap a hideg szellő. Mély levegőt szippantok be, mintha csak ebből merítenék erőt, majd mozgásra bírva lábaimat indulok haza. Diákokat kerülök ki, miközben fanyar arccal pillantok fel az égre, amit egyre inkább sötétedő felhők lepnek el. Könyörgök a fentieknek, hogy ússzam meg ép bőrrel legalább a bejáratig, de imáim nem találnak meghallgatásra, és mire a házba belépek, csurom vizesen veszem le átázott tornacipőmet. Hajamat ujjaimmal simítom ki, csendesen öltözök le, hogy még véletlenül se keltsem fel a figyelmet magamra. Szokatlanul csendes a ház, olyan, mintha egy árva lélek sem lenne itthon, ami meglepően különös.
– Hahó, megjöttem! – kiáltom el magam, válasz nem érkezik, de még egy apró mocorgást sem hallok. Nem is mondták, hogy elmennek. Mindenesetre körülnézek a fontosabb helyiségekben, majd mosolyogva futok fel a szobámba, ügyelve arra, hogy ne hagyjak magam után tócsákat. A táskámban lévő telefonért nyúlok, majd meggondolva magam inkább az ablakhoz rohanok. Harry autója éppen akkor parkol le a házuk előtt, gyorsan kiszáll a járműből, azonban mielőtt a házba menekülne a zuhogó eső elől, szokásához híven felnéz az ablakomra. Gödröcskéi megjelennek, ahogyan észrevesz, intek, hogy jöjjön át, ő pedig készségesen engedelmeskedik. Az ablakot nyitva hagyom, hátrébb lépek tőle, és úgy döntök, addig keresek tiszta ruhát, míg meg nem érkezik várva várt vendégem. Azonban nem kell sokat várnom, pillanatokon belül megérzem illatát, mellkasa hátamhoz ér, ujjai végigszaladnak karomon, ami kellemes bizsergést vált ki belőlem. Arcát nyakamba temeti, gyengéden beleharap bőrömbe, nekem pedig kiesnek a ruhadarabok a kezemből e váratlan cselekedetére.
– Harry! – suttogom erőtlenül, ahogy állam mentén végigcsókolja bőröm, észre sem veszem, hogy mozdulatai közben teljesen átfordított. – Hadd öltözzek át, kérlek! – sóhajtok fel.
– És miért kéne, hogy hagyjalak? – szólal meg rekedten, szemeiben pimaszság csillog, ahogy tekintetét mellkasomra vezeti, egyik vizes tincsemet ujjai köré csavarja. – Szerintem irtó dögös vagy így, Bébi – néz szemeimbe, elpirulok szavaira, és megszakítva a szemkontaktust fordulok el. Azonban Harry nem hagyja annyiban, ujjaival visszatereli figyelmemet magára, elveszünk egymás tekintetében. Felém hajol, lehelete megcsap, ajkait sürgetően nyomja enyémekre, csókja azonnal követelőző. Kapkodva próbálom felvenni vele a ritmust, mindhiába, ezért inkább elhúzódom, pihegve temetem arcomat mellkasába. Egy lépéssel hátrébb lép, szótlanul tekint le rám, mielőtt lehajolna előbb leejtett ruháimért, és felveszi azokat. A kezemnél fogva húz gyengéden maga után, útját a fürdő felé veszi, én pedig értetlenül követem, kíváncsian várom, mit is tervez. Száraz ruháimat a mosdó melletti asztalra teszi, mielőtt jelentőségteljesen rám nézne, majd a mögöttem lévő zuhanyzóra.
– Mit tervezel, Hazz? – kérdezem zavartan, még mindig semmi ötletem nincsen, mire is gondol. Ő csak megrántja a vállát, majd újra magához von egy csókra. Készségesen pipiskedek fel arcához, érzem, ahogy testével hátrébb ösztönöz, míg lábam bele nem ütközik a zuhanyzótálcába, de még egy lépéssel belépünk, és a kabinajtót magunkra zárja. – Mit csinálsz? – suttogom, a zuhanyrózsából meleg víz kezd folyni, nedves, hideg ruháim azonnal átmelegednek, míg Harry is beáll mellém.
– Jég hideg vagy. Ha most nem zuhanyozol le, megbetegedsz – magyarázza, ajkaira ismét pimasz vigyor ül ki.
– Ezt nem egészen így kellene, Harry – próbálom eltolni magamtól, de sokkal erősebb nálam, így ez lehetetlennek bizonyul.
– Shh – teszi ujjait a számra. – Csak lazulj el, rendben? Bízz bennem! – bizonytalanul bólintok gyengéd szavaira, miközben egyik kezével kisimítja ázott fürtjeit a szeméből. Hatalmas mancsai a derekamra tévednek, majd ujjaival a felsőmet markolja meg. Élesen szívom be a levegőt, ahogyan feljebb emeli, már épp tiltakoznék, amikor egy gyengéd csókot nyom a számra.
– Nem fogok semmi olyat tenni, amit nem akarsz, rendben? Csak szólj, ha sok! – hangja érzelmektől súlyos, képtelen vagyok megszólalni, csak egy beleegyező bólintás hagyja el számat. Egymás tekintetébe kapaszkodunk, míg az enyémben félelem csillog, Harryé nyugtató, mintha csak ezzel próbálná elterelni a figyelmem. Ötletem sincs, mégis mire készül, szemeim előtt több kép is lepereg, ami miatt érzem, hogy elpirulok. Harry mintha olvasna gondolataimban, kezét végigsimítja arcomon, mielőtt visszavezetné csípőmre, és ismét megfogja pólómat. Most gyorsabban cselekszik, tekintetünk mindössze annyira szakad el a másikétól, míg áthúzza fejemen az anyagot, majd szinte hangtalanul a földre esik az. Harry arcomat nézi, reakciót vár tőlem, azonban egy zavart pillantásnál nem kap többet. Ragyogóan elmosolyodik, kezeimet ösztönösen keresztezném mellkasom előtt, azonban nem engedi, kezeivel csuklóimat tartja egyhelyben a testem mellett. Idegesen rágcsálom az ajkamat, és a földet bámulom, miközben Harry tekintetét magamon érzem. Csuklómat elengedi, kezeivel nadrágomhoz nyúl, én pedig összerezzenek az érintésére. Kétségbeesetten nézek fel rá, szám kissé elnyílik egymástól, mondani szeretnék valamit, azonban hang nem hagyja el a számat. Kis nyöszörgés szökik ki rajta, miközben Harry kigombolja a gombokat, kezét a farmer dereka alá helyezi, tenyere fenekemre simul, miközben lejjebb tolja rajtam a ruhadarabot egészen addig, amíg kényelmesen ki nem szabadítja belőlük lábaimat. Zavarban érzem magam, amiért fehérneműben lát, még sosem volt ennyire intim pillanatunk, mégsem lököm el magamtól. Jól esik az érintése, a keze melegsége, ahogy végigfut meztelen bőrömön, kellemes a bizsergés, melyet kivált ezekkel a gesztusokkal. A hajamat előre húzza az egyik oldalt, kezeivel a hátam mögé nyúl, miközben visszajelzésre vár. Halványan bólintok, teljesen elveszi az eszem, magam sem tudom, hogyan engedhettem, hogy a helyzet idáig fajuljon. Csak azt tudom biztosan, nem akarom, hogy véget érjen ez az érzés. A kapocs kinyílik, lélegzetvisszafojtva várom a következő lépést. Harry nem hagyja el arcomat, íriszeivel folyamatosan az enyéimet nézi, mintha csak azt várná, mikor lépek vissza, mindhiába. A pántokat lehúzza karjaimról, a fehérnemű kettőnk közé esik, szemeit egy pillanatra elkapja az enyéimről, éhesen pásztázza végig testemet, emiatt pedig még inkább pírba borul az arcom. Közelebb lép hozzám, ajkaival ajkaimnak esik, szenvedélyesen falja őket, torkomon akaratlanul csúszik ki egy hangtalan nyögés, kezem lecsúszik mellkasán keresztül csípőjére, ujjaimmal megrántom fekete pólóját jelzésként. Engedelmesen tesz eleget kérésemnek, egy kicsit hátrébb húzódik, mindössze annyi időre, hogy le tudja venni magáról, majd újra megcsókol. Meztelen felsőtestünk találkozik, közelebb nyom a csempéhez, egyik keze a mellemre vándorol, gyengéden nyomást mér rá, míg másik hasamat cirógatja. Elégedetlen nyöszörgés szökik ki ajkaimon, testem többre vágyik, csípőmet akaratlanul mozdítom meg, Harry azonban egyhelyben tart, közelebb nyomja magát hozzám.
– Türelem – suttogja vigyorogva, keze bugyim széléhez vándorol, míg ajkai állam vonalát csókolják végig. Ujjai váratlanul csúsznak be fehérneműmbe, meglepett hang szökik ki torkomon.
– Hazz – suttogom, gyomromban görcs keletkezik, miközben a forró víz még mindig folyik ránk. Testem egyre többért könyörög, azonban mielőtt bármi is történhetne, Harry megmerevedik felettem. Keze azonnal elhagyja testemet, majdnem összeesem hirtelen tetteitől, de az utolsó pillanatban utánam kap. Értetlenül nézek felé, ő csak csendre int, míg a fülemhez hajol.
– A szüleid … – mormolja, szívem hevesebben kezd el verni, azonnal összeszedem magam. Bár nem hallom őket, mégis e szóra kitisztul az elmém, és kezeimmel eltakarva testem lépek ki a zuhanykabinból. Harry nem nyúl utánam, csak elzárja a csapot, míg én magam köré tekerek egy törölközőt, és az ajtó felé veszem az irányt. Csendesen nyitom ki az ajtót, összerezzenek, amikor a túloldalon édesanyám áll.
– Azt hittem elmentél itthonról – szól rám keményen, míg remegésemet próbálom csillapítani.
– Megijesztettél – jelentem ki félve, majd gyorsan folytatom. – Elkapott az eső, ahogyan hazafelé jöttem, és elmentem lezuhanyozni. Szóltam, hogy megérkeztem, de senkit nem találtam itthon – magyarázkodom. Anya összeszorított ajkakkal bólint, kissé elgondolkodik, én pedig türelmetlenül várok tudván, a fürdőszobában Harry bujkál.
– Dolgunk volt, el kellett mennünk édesapáddal. Igazán szólhattál volna Martinnak is. Szívesen hazahozott volna. A betegséggel nem kerülheted el az iskolát, és nem lustálkodhatsz, Cora! Nem lesz kifogás, vagy nyavalygás, ha megbetegedsz, értve vagyok? – beleegyezően bólintok, miközben kiráz a hideg a hűvös szobában. – Eredj, öltözz fel! Még a végén tényleg komolyabban bajod lesz! – int a szekrény felé, ismét csak bólintok, ő pedig elhagyja a szobát. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat, miután bezárom a szobám ajtaját a pótkulccsal, visszasietek a fürdőszobába. Harry a mosdókagylónak támaszkodik, feje a vállai közé esik, arcával szigorúan a földet nézi, kezemmel végigsimítok meztelen hátán, érintésemre összerezzen.
– Sajnálom Cora, hibát követtem el – mormolja, gyönyörű íriszeivel bűnbánóan néz rám, megrázom a fejem.
– Élveztem Hazz, nagyon is – suttogom zavartan, elmosolyodik, miközben végigsimít arcomon.
– Istenem, bár lett volna még egy kis időnk – szemeiben ismét pimaszság csillan meg, emellett szomorúság is. – Ígérem, hogy ezt befejezzük, rendben? – vigyorog, ajkamat rágcsálom, miközben arcom elpirul. – Szeretlek, Cica! – nyom puszit ajkaimra, az érintése most sokkal nyugodtabb, mint percekkel ezelőtt volt. Kezeivel a törölköző felé nyúl, kissé jobban markolom, miközben ajkát halk kuncogás hagyja el, ujjaival lefejti ujjaimat a fehér pamutról. – Shh! – csitít el.
– Kérlek, Hazz! – suttogom. – Egyedül szeretnék – mosolyodok el, aprót bólint, és felül a pultra. Arcát a föld felé szegezi, míg én elfordulva kapkodom magamra a ruháimat. Pillanatok alatt elkészülök, kezemet Harry combjára simítom, hatalmas kezét az enyémre teszi, ezzel teljesen elfedve apró kacsómat.

– Semmi kedvem hazamenni – suttogja, helyeslően bólintok, hiszen nekem sincs kedvem elengedni, mégsem mi döntünk. Halk sóhaj szökik ki torkán, némán ölel magához, kezemre csókot lehel, majd indulásra készen lép el mellettem. Előtte megyek el, leellenőrzöm, hogy senki nincs sehol, majd az ablakhoz lépek, és feljebb tolom az üveget. Harry utoljára felém int, majd ráugrik a faágra, néma kommunikációnk többet ér minden kimondatlan szónál, mégis hangtalanul megformálom a szavakat, melyek gödröcskés mosolyt csalnak arcára: Szeretlek!

2 megjegyzés: