Halihó!:) Vasárnap délutánra meg is érkeztem az új résszel, ezzel kívánok kitartást a következő hétre!:) Különösebb hozzáfűznivalóm nincsen, és az időt sem szeretném húzni. Nagyon jó olvasást, remélem tetszeni fog!:)
Köszönöm a pipákat az előző részhez, a kommentet Kingának és Mirinek, ezenkívül a díjat Naomi-nak, amit a napokban mindenképpen ki fogok tenni!:)xx
Millió puszi, Essie
Délutánra az ég ismét
teljesen beborul, az iskola ajtaján kilépve megcsap a hideg szellő. Mély
levegőt szippantok be, mintha csak ebből merítenék erőt, majd mozgásra bírva
lábaimat indulok haza. Diákokat kerülök ki, miközben fanyar arccal pillantok
fel az égre, amit egyre inkább sötétedő felhők lepnek el. Könyörgök a
fentieknek, hogy ússzam meg ép bőrrel legalább a bejáratig, de imáim nem
találnak meghallgatásra, és mire a házba belépek, csurom vizesen veszem le
átázott tornacipőmet. Hajamat ujjaimmal simítom ki, csendesen öltözök le, hogy
még véletlenül se keltsem fel a figyelmet magamra. Szokatlanul csendes a ház,
olyan, mintha egy árva lélek sem lenne itthon, ami meglepően különös.
– Hahó, megjöttem! – kiáltom
el magam, válasz nem érkezik, de még egy apró mocorgást sem hallok. Nem is mondták, hogy elmennek.
Mindenesetre körülnézek a fontosabb helyiségekben, majd mosolyogva futok fel a
szobámba, ügyelve arra, hogy ne hagyjak magam után tócsákat. A táskámban lévő
telefonért nyúlok, majd meggondolva magam inkább az ablakhoz rohanok. Harry
autója éppen akkor parkol le a házuk előtt, gyorsan kiszáll a járműből, azonban
mielőtt a házba menekülne a zuhogó eső elől, szokásához híven felnéz az
ablakomra. Gödröcskéi megjelennek, ahogyan észrevesz, intek, hogy jöjjön át, ő
pedig készségesen engedelmeskedik. Az ablakot nyitva hagyom, hátrébb lépek
tőle, és úgy döntök, addig keresek tiszta ruhát, míg meg nem érkezik várva várt
vendégem. Azonban nem kell sokat
várnom, pillanatokon belül megérzem illatát, mellkasa hátamhoz ér, ujjai
végigszaladnak karomon, ami kellemes bizsergést vált ki belőlem. Arcát nyakamba
temeti, gyengéden beleharap bőrömbe, nekem pedig kiesnek a ruhadarabok a
kezemből e váratlan cselekedetére.
– Harry! – suttogom
erőtlenül, ahogy állam mentén végigcsókolja bőröm, észre sem veszem, hogy
mozdulatai közben teljesen átfordított. – Hadd öltözzek át, kérlek! – sóhajtok
fel.
– És miért kéne, hogy
hagyjalak? – szólal meg rekedten, szemeiben pimaszság csillog, ahogy tekintetét
mellkasomra vezeti, egyik vizes tincsemet ujjai köré csavarja. – Szerintem irtó
dögös vagy így, Bébi – néz szemeimbe, elpirulok szavaira, és megszakítva a
szemkontaktust fordulok el. Azonban Harry nem hagyja annyiban, ujjaival
visszatereli figyelmemet magára, elveszünk egymás tekintetében. Felém hajol,
lehelete megcsap, ajkait sürgetően nyomja enyémekre, csókja azonnal követelőző.
Kapkodva próbálom felvenni vele a ritmust, mindhiába, ezért inkább elhúzódom,
pihegve temetem arcomat mellkasába. Egy lépéssel hátrébb lép, szótlanul tekint
le rám, mielőtt lehajolna előbb leejtett ruháimért, és felveszi azokat. A
kezemnél fogva húz gyengéden maga után, útját a fürdő felé veszi, én pedig
értetlenül követem, kíváncsian várom, mit is tervez. Száraz ruháimat a mosdó
melletti asztalra teszi, mielőtt jelentőségteljesen rám nézne, majd a mögöttem
lévő zuhanyzóra.
– Mit tervezel, Hazz? –
kérdezem zavartan, még mindig semmi ötletem nincsen, mire is gondol. Ő csak
megrántja a vállát, majd újra magához von egy csókra. Készségesen pipiskedek
fel arcához, érzem, ahogy testével hátrébb ösztönöz, míg lábam bele nem ütközik
a zuhanyzótálcába, de még egy lépéssel belépünk, és a kabinajtót magunkra zárja.
– Mit csinálsz? – suttogom, a zuhanyrózsából meleg víz kezd folyni, nedves,
hideg ruháim azonnal átmelegednek, míg Harry is beáll mellém.
– Jég hideg vagy. Ha most nem
zuhanyozol le, megbetegedsz – magyarázza, ajkaira ismét pimasz vigyor ül ki.
– Ezt nem egészen így
kellene, Harry – próbálom eltolni magamtól, de sokkal erősebb nálam, így ez
lehetetlennek bizonyul.
– Shh – teszi ujjait a
számra. – Csak lazulj el, rendben? Bízz bennem! – bizonytalanul bólintok
gyengéd szavaira, miközben egyik kezével kisimítja ázott fürtjeit a szeméből.
Hatalmas mancsai a derekamra tévednek, majd ujjaival a felsőmet markolja meg.
Élesen szívom be a levegőt, ahogyan feljebb emeli, már épp tiltakoznék, amikor
egy gyengéd csókot nyom a számra.
– Nem fogok semmi olyat
tenni, amit nem akarsz, rendben? Csak szólj, ha sok! – hangja érzelmektől
súlyos, képtelen vagyok megszólalni, csak egy beleegyező bólintás hagyja el
számat. Egymás tekintetébe kapaszkodunk, míg az enyémben félelem csillog,
Harryé nyugtató, mintha csak ezzel próbálná elterelni a figyelmem. Ötletem
sincs, mégis mire készül, szemeim előtt több kép is lepereg, ami miatt érzem, hogy
elpirulok. Harry mintha olvasna gondolataimban, kezét végigsimítja arcomon,
mielőtt visszavezetné csípőmre, és ismét megfogja pólómat. Most gyorsabban
cselekszik, tekintetünk mindössze annyira szakad el a másikétól, míg áthúzza
fejemen az anyagot, majd szinte hangtalanul a földre esik az. Harry arcomat
nézi, reakciót vár tőlem, azonban egy zavart pillantásnál nem kap többet.
Ragyogóan elmosolyodik, kezeimet ösztönösen keresztezném mellkasom előtt,
azonban nem engedi, kezeivel csuklóimat tartja egyhelyben a testem mellett.
Idegesen rágcsálom az ajkamat, és a földet bámulom, miközben Harry tekintetét
magamon érzem. Csuklómat elengedi, kezeivel nadrágomhoz nyúl, én pedig
összerezzenek az érintésére. Kétségbeesetten nézek fel rá, szám kissé elnyílik
egymástól, mondani szeretnék valamit, azonban hang nem hagyja el a számat. Kis
nyöszörgés szökik ki rajta, miközben Harry kigombolja a gombokat, kezét a
farmer dereka alá helyezi, tenyere fenekemre simul, miközben lejjebb tolja
rajtam a ruhadarabot egészen addig, amíg kényelmesen ki nem szabadítja belőlük
lábaimat. Zavarban érzem magam, amiért fehérneműben lát, még sosem volt ennyire
intim pillanatunk, mégsem lököm el magamtól. Jól esik az érintése, a keze
melegsége, ahogy végigfut meztelen bőrömön, kellemes a bizsergés, melyet kivált
ezekkel a gesztusokkal. A hajamat előre húzza az egyik oldalt, kezeivel a hátam
mögé nyúl, miközben visszajelzésre vár. Halványan bólintok, teljesen elveszi az
eszem, magam sem tudom, hogyan engedhettem, hogy a helyzet idáig fajuljon. Csak
azt tudom biztosan, nem akarom, hogy véget érjen ez az érzés. A kapocs
kinyílik, lélegzetvisszafojtva várom a következő lépést. Harry nem hagyja el
arcomat, íriszeivel folyamatosan az enyéimet nézi, mintha csak azt várná, mikor
lépek vissza, mindhiába. A pántokat lehúzza karjaimról, a fehérnemű kettőnk
közé esik, szemeit egy pillanatra elkapja az enyéimről, éhesen pásztázza végig
testemet, emiatt pedig még inkább pírba borul az arcom. Közelebb lép hozzám,
ajkaival ajkaimnak esik, szenvedélyesen falja őket, torkomon akaratlanul
csúszik ki egy hangtalan nyögés, kezem lecsúszik mellkasán keresztül csípőjére,
ujjaimmal megrántom fekete pólóját jelzésként. Engedelmesen tesz eleget
kérésemnek, egy kicsit hátrébb húzódik, mindössze annyi időre, hogy le tudja venni
magáról, majd újra megcsókol. Meztelen felsőtestünk találkozik, közelebb nyom a
csempéhez, egyik keze a mellemre vándorol, gyengéden nyomást mér rá, míg másik
hasamat cirógatja. Elégedetlen nyöszörgés szökik ki ajkaimon, testem többre
vágyik, csípőmet akaratlanul mozdítom meg, Harry azonban egyhelyben tart,
közelebb nyomja magát hozzám.
– Türelem – suttogja
vigyorogva, keze bugyim széléhez vándorol, míg ajkai állam vonalát csókolják
végig. Ujjai váratlanul csúsznak be fehérneműmbe, meglepett hang szökik ki
torkomon.
– Hazz – suttogom, gyomromban
görcs keletkezik, miközben a forró víz még mindig folyik ránk. Testem egyre
többért könyörög, azonban mielőtt bármi is történhetne, Harry megmerevedik
felettem. Keze azonnal elhagyja testemet, majdnem összeesem hirtelen tetteitől,
de az utolsó pillanatban utánam kap. Értetlenül nézek felé, ő csak csendre int,
míg a fülemhez hajol.
– A szüleid … – mormolja, szívem hevesebben kezd el verni,
azonnal összeszedem magam. Bár nem hallom őket, mégis e szóra kitisztul az
elmém, és kezeimmel eltakarva testem lépek ki a zuhanykabinból. Harry nem nyúl
utánam, csak elzárja a csapot, míg én magam köré tekerek egy törölközőt, és az
ajtó felé veszem az irányt. Csendesen nyitom ki az ajtót, összerezzenek, amikor
a túloldalon édesanyám áll.
– Azt hittem elmentél
itthonról – szól rám keményen, míg remegésemet próbálom csillapítani.
– Megijesztettél – jelentem ki
félve, majd gyorsan folytatom. – Elkapott az eső, ahogyan hazafelé jöttem, és
elmentem lezuhanyozni. Szóltam, hogy megérkeztem, de senkit nem találtam itthon
– magyarázkodom. Anya összeszorított ajkakkal bólint, kissé elgondolkodik, én
pedig türelmetlenül várok tudván, a fürdőszobában Harry bujkál.
– Dolgunk volt, el kellett mennünk édesapáddal. Igazán
szólhattál volna Martinnak is. Szívesen hazahozott volna. A betegséggel nem
kerülheted el az iskolát, és nem lustálkodhatsz, Cora! Nem lesz kifogás, vagy
nyavalygás, ha megbetegedsz, értve vagyok? – beleegyezően bólintok, miközben
kiráz a hideg a hűvös szobában. – Eredj, öltözz fel! Még a végén tényleg
komolyabban bajod lesz! – int a szekrény felé, ismét csak bólintok, ő pedig
elhagyja a szobát. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat, miután bezárom
a szobám ajtaját a pótkulccsal, visszasietek a fürdőszobába. Harry a mosdókagylónak
támaszkodik, feje a vállai közé esik, arcával szigorúan a földet nézi, kezemmel
végigsimítok meztelen hátán, érintésemre összerezzen.
– Sajnálom Cora, hibát követtem el – mormolja, gyönyörű
íriszeivel bűnbánóan néz rám, megrázom a fejem.
– Élveztem Hazz, nagyon is – suttogom zavartan,
elmosolyodik, miközben végigsimít arcomon.
– Istenem, bár lett volna még egy kis időnk – szemeiben
ismét pimaszság csillan meg, emellett szomorúság is. – Ígérem, hogy ezt
befejezzük, rendben? – vigyorog, ajkamat rágcsálom, miközben arcom elpirul. –
Szeretlek, Cica! – nyom puszit ajkaimra, az érintése most sokkal nyugodtabb,
mint percekkel ezelőtt volt. Kezeivel a törölköző felé nyúl, kissé jobban
markolom, miközben ajkát halk kuncogás hagyja el, ujjaival lefejti ujjaimat a
fehér pamutról. – Shh! – csitít el.
– Kérlek, Hazz! – suttogom. – Egyedül szeretnék – mosolyodok
el, aprót bólint, és felül a pultra. Arcát a föld felé szegezi, míg én
elfordulva kapkodom magamra a ruháimat. Pillanatok alatt elkészülök, kezemet
Harry combjára simítom, hatalmas kezét az enyémre teszi, ezzel teljesen elfedve
apró kacsómat.
– Semmi kedvem hazamenni – suttogja, helyeslően bólintok,
hiszen nekem sincs kedvem elengedni, mégsem mi döntünk. Halk sóhaj szökik ki
torkán, némán ölel magához, kezemre csókot lehel, majd indulásra készen lép el
mellettem. Előtte megyek el, leellenőrzöm, hogy senki nincs sehol, majd az
ablakhoz lépek, és feljebb tolom az üveget. Harry utoljára felém int, majd
ráugrik a faágra, néma kommunikációnk többet ér minden kimondatlan szónál,
mégis hangtalanul megformálom a szavakat, melyek gödröcskés mosolyt csalnak
arcára: Szeretlek!
Ohhh szupet let ismét! <3 Imádom *-* csak így tovább! :* <3
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik!:)xx
Törlés